Gyakran lehetetlen elkerülni, vagy megtalálni az allergént. Az ilyen esetekben gyógyszereket alkalmaznak a tünetek megfékezésére. Némelyik a kezdeti szakaszban fejti ki hatását, megakadályozva az immunkomplex összekapcsolódását a hízósejttel.
A betegeknek néha nagy mennyiségű szteroidot kell bevennie, ám ez súlyos mellékhatásokat is kiválthat, ezért ilyen kezelést nem minden esetben alkalmaznak, de kaphat a beteg kisebb dózisú és biztonságosabban adagolható szteroidokat inhaláló készüléken, szembe, vagy az orrba csöpögtetve illetve spray formájában is. Más gyógyszerek az allergiás reakció későbbi szakaszában hatnak, azt követően, hogy az immunkomplex a hízósejtekhez kapcsolódott. Ezek a gyógyszerek megakadályozzák a hízósejtek felrepedését, és a hisztamin kibocsátását. Egyes gyógyszerek az allergiás reakció végső szakaszában használhatók, ugyanis a hisztamint ellensúlyozzák. Ezek az anti-hisztaminok.
Az asztma és az allergiák jelzik, hogy a testnek megnövekedett idegingerület átvivő hisztamin termeléshez kellett folyamodnia. A hisztamin a vízanyagcsere elosztó, érzékelő-szabályozója szervezetünknek. Az asztmás betegek tüdőszöveteiben a hisztamin szintje megnövekszik, és szabályozza a hörgő izmok összehúzódását. A párolgásos vízveszteség egyik fő helye a tüdőben van, tehát az összehúzódott hörgők csökkent vízveszteséget jelentenek a lélegzés során - ez a folyamat testünk természetes reakciója a vízvisszatartásra. A hisztamin, a vízszabályozó szerepe mellett, antibakteriális, antiviriális, és antiidegen anyag védelmi rendszerért felelős a szervezetünkben. Amikor vízhiány lép fel, akkor a testünk dehidratált állapotba kerül, ahol a hisztamin vízszabályozó hatása túlzott mértékűvé válik (a napi vízbevitel mennyisége függhet az éghajlati, életkori stb. tényezőktől.
Ez a mennyiség általában 1.5 -2.5 liter/nap, felnőtt emberre számolva. Sokszor halljuk, a „folyadék bevitel” kifejezést, ami megtévesztő jellegű mert nem azonos minőségű a vízfogyasztással. Az egyéb üdítő jellegű, koffein tartalmú italokból a sejtek számára felvehető, kész molekula szintű vízre való szétbontása energia igényes folyamat).A vízre a tüdő szöveteinek is szüksége van, az állandóan cserélődő levegő szárító hatásának egyensúlyban tartására. Dehidratált állapotban nyálkatermelődés védi a túlzott kiszáradástól. Az asztma kezdeti stádiumában többlet nyálka kiválasztás védi a szöveteket.
A tüdő szövetek hosszabb távú dehidratált állapota okozza, hogy a normális működéstől eltérően túl sok nyálka választódik ki, gátolva a légzést. Az asztma másik fontos ellenszere a só (NaCl). Amikor vízhiány lép fel a test elkezdi visszatartani a sót. A súlyos asztmás rohamokban a sóhiány is fontos hozzájáruló tényező. (Fokozhatja ezt a sómentes táplálkozás).
A só egy természetes antihisztamin. Az allergiás, asztmás embereknek a só bevitelt kellene növelni, hogy megelőzzék a többlet hisztamin termelést. Ez történhet inhalálással is, mert így a sókristályok a tüdőbe jutva természetes nyákoldó hatásukat hatékonyabban fejtik ki a szervezet sóval való túlterhelése nélkül. A só, meglazítja, felbontja a nyálkát a tüdőben és hozzájárul a légutakból való könnyebb eltávozásához.
Ez a természetes köptető hatás. Az általunk telepített sóterápiás inhalatóriumban (sóbarlang) a levegőben a sókoncentráció magas, eléri a természetes sóbányák levegőminőségét.
